Pénznem:

Hívjon bennünket
+36 70 270 23 67

All

A jó párkapcsolat 8+1 ismérve

A jó párkapcsolat 8+1 ismérve

 

Aki párkapcsolatban él, néha elgondolkozik azon, hogy vajon jól működik e, és a helyes úton halad a dolog. Hoztam nektek 8+1 olyan ismertetőt, amiből tudni fogjátok, hogy jó vagy épp kevésbé jó vágányon van a kapcsolatotok.

 

  1. Kompromisszumok:

Talán a legalapvetőbb ismertető jele egy harmonikus és kiegyensúlyozott kapcsolatnak. Enélkül kevés esély van a túlélésre. Amikor két ember összekerül, idővel a te és az én-ből MI lesz. Ami pedig megköveteli, hogy néhány dologban engedjünk párunknak. Természetesen harmóniáról akkor beszélhetünk, ha ezt mindkét fél egyaránt betartja és egyformán engednek a másiknak. Leginkább apróbb dolgokról szól a fáma. Hajtsd le az üllőkét, ne hagyd szanaszét a pizsamádat, tedd a szennyest a kosárba vagy épp mosd ki a kádat. Pici dolgok, amik betartásával sok-sok vitától és értelmetlen kiabálástól mentjük meg magunkat. Érdemes leülni és átbeszélni az ilyen dolgokat. Sőt akár eleinte egy lista is készülhet belőle, hogy zökkenő mentesebb legyen az együtt élés.

  1. Alázat:

Mindenképp tartozunk egy egészséges mértékű alázattal párunk felé. Elvégre ő az, akivel megosztjuk életünk szinte minden pillanatát, és ő az, akivel szeretnénk megosztani a jövőbeni összes pillanatot is. Soha ne alázzuk meg párunkat! Se akkor, ha csak ketten vagyunk, se akkor, ha épp társaságban. Teljesen mindegy, hogy melyik félről van szó, ha nem figyelünk oda, könnyen elveszíthetjük kedvesünket. Senki nem tűri, ha megszégyenítik, főleg nem mások előtt! Még poénból sem!

 

  1. Közös célok:

Közös célok nélkül, nincs közös élet! Mindenképp egyeznie kell a jövőre hatással lévő terveknek. Családalapítás, lakás stb. Ha ez hiányzik, akkor bizony el kell gondolkoznunk, hogy vajon hosszútávon működni fog e a kapcsolat, amelyben élünk. Lehet, hogy jelenleg nem gerjeszt feszültséget, ha valamelyik fél nem szeretne gyermeket. De később biztosan véget vet mindennek, ha ebben a témában nincs egyetértés. Ugyanilyen lehet a házasság témája. Bár azt könnyebben elfogadja a másik, hiszen „csupán” egy papírról van szó. Lényeg, hogy nem árt egyeztetni, hogy ki miként látja az elkövetkezendő éveket!

 

  1. Jókedv:

Fontos, hogy jól érezzük magunkat a másikkal. Tudjunk önfeledten szórakozni és nevetni együtt. Szeressünk a kedvesünkkel lenni, és őszintén vágyjunk is rá. Ne csak kényszerből, a napi rutin részeként töltsünk el egy „kötelező” időt vele. A közös hobbik, belső rejtett dolgok, amiket csak ti értetek sokat segíthetnek ebben. Vagy ha például együtt fikázzátok a többi embert. Az mindig segít! :D A párok idővel kialakítják a közös kis világukat, ahol fél szavakból megértik egymást. Arra kell törekedni, hogy minél több vidámság kerüljön az amúgy szürke hétköznapokba is!

  1. Bizalom:

Bizalom nélkül nem ér semmit az egész! Nem tervezhetsz valakivel hosszabb távra, ha nem vagy képes feltétel nélkül megbízni benne. Persze ehhez idő kell, és nyilván ki kell érdemelni. De egy valóban jól működő kapcsolathoz ez elengedhetetlen! Hogy lennél képes valakivel leélni az életed, akiben nem bízol meg 100 %-osan?

 

  1. Tisztelet:

Mindenképp tisztelnünk kell a párunkat. A párunkat és magunkat is egyaránt, ahhoz hogy valami működőképest alkossunk. Ha folyton csak gúnyt űzünk a másikból, vagy viccelődünk a kárára, egy idő után megelégeli és elhagy minket. Figyeljünk hát nagyon, hogy miként bánunk kedvesünkkel. Lehet poénkodni, lehet viccelődni, de csak határon belül. Minden sértés nélkül!

 

  1. Hűség:

Nem hiszem, hogy túlságosan feszegetnem kell ezt a pontot. Hiszen egyértelmű. Akinek nem, annak pedig gyorsan el kell gondolkoznia azon, hogy valóban alkalmas e egy komoly kapcsolatra!

 

  1. Szerelem:

Szerelem nélkül mit sem ér az egész. Szokták volt mondani. És milyen igazuk van. Hiszen jöhet bármilyen akadály, bármennyi probléma. Ha igazán szeretjük a másikat, akkor mindent helyre hozunk. Minden problémát megoldunk. Ha azonban hiányzik a valódi érzelem a kapcsolatból, ha csak felszínes játék az egész, akkor az első igazi problémánál kibukik, hogy ez nem fog működni!

 

8+1: Intimitás:

A szex nem a legfontosabb része a kapcsolatnak, de igenis egy „velejárója”. A kémiát nem lehet kikerülni, nem lehet átverni. A szikra vagy megvan, vagy nincs. Természetesen nem kötelező a nap 24 óráját az ágyban töltenünk. De egy valóban sikeres és jól működő kapcsolat természetes része a „malackodás”.

 

Az együtt töltött idő fontossága – Szakíts időt a párodra!

 

Az együtt töltött idő fontossága – Szakíts időt a párodra!

Attól, hogy együtt élsz a pároddal, nem jelenti azt, hogy nem kell időt fordítanod rá. Ebben a cikkben az együtt töltött idő fontosságára próbálom felhívni a figyelmet. Ebben a rohanó világban kétszer olyan nagy hangsúlyt kell erre fektetnünk.

Talán a szüleinknek, de még inkább nagyszüleinknek egyszerűbb dolga volt ebből a szempontból. Amikor nem kellett folyton a határidőktől és mindenféle szabályzó dolgoktól tartaniuk. Nekünk viszont ebben az időszakban kell élnünk. Ezt dobta a gép és ezzel kell megküzdenünk. Természetesen van előnye a mostani kornak, sok mindenben könnyebb dolgunk van, mint mondjuk azoknak, akik 50 évvel ezelőtt voltak az akkori fiatalok. A technika rohamos fejlődése előidézi azt a feszített tempót, amivel nap, mint nap meg kell küzdenünk. Nincs időnk semmire. Folyton rohanunk, dolgozunk éjjel nappal. Közben elfelejtjük, hogy nem azért élünk, hogy dolgozhassunk, hanem azért dolgozunk, hogy élhessünk. És bizony elfelejtünk időt szakítani a legfontosabb dolgokra, a családunkra.


Csak gondolj bele, hogy egy húzós hét közben mennyi időt töltesz a pároddal. Nem sokat igaz? Vannak olyan helyzetek, amikor kevésnek tűnik az a 24 óra, aminek a felét a munkában töltöd, a másik felében a napi rutinodat próbálod elvégezni, és ha a végén marad pár órád, semmi másra nem vágysz, csak arra, hogy alhass végre. Azonban annak, ha két végéről égetjük a gyertyát, egy idő után meglesz a böjtje. Kimerülünk, megsavanyodunk és elvesztjük a motivációt. Arról nem is beszélve, hogy elhidegülünk attól az embertől, akiért csináljuk az egészet. Mert valljuk be nem csak azért kelünk fel reggel és indulunk munkába, hogy kizárólag nekünk legyen jó. Azért hajtunk, hogy egy jobb és szebb jövőt teremtsünk a családnak, amit formálunk. 


Mi is bele esünk ebbe a hibába, sokszor hetek telnek el anélkül, hogy érdemi időt töltenénk együtt. De mindig észbe kapunk, mikor átlépünk egy határt. Valahogy érzi az ember, hogy ideje visszavenni egy sebességgel. Ideje leülni beszélgetni, ideje nevetni, kacagni, míg a hasad meg nem fájdul. ideje kikapcsolni, kizárni a külvilágot és csak azzal foglalkozni, ami épp történik. Ideje elmenni sétálni és csak élvezni a pillanatot. Ezek a helyzetek feltöltik mind a két felet. Erőt ad folytatni és visszaállni abba a bizonyos mókuskerékbe.

Ettől függetlenül figyelnünk kell a másikra. Résen kell lenni, mert ha túl sokáig hanyagoljuk a párunkat a végén lehet, hogy már késő lesz. És minek hajtunk nap, mint nap, ha elveszítjük a legjobb dolgot az életünkben? Tudom, sokszor egyszerűbb azt mondani, hogy ma ne menjünk sehova, ne csináljunk semmit, mert fáradt vagyok. Ilyenkor azonban hozzunk „áldozatot”, vegyünk erőt magunkon és menjünk. Akkor is, ha épp a hátad közepére nem kívánod az egészet. Ragadjatok meg minden pillanatot, amit a párotokkal tölthettek. Hisz ők azok, akikhez egy nehéz nap után hazamehettek. Akikhez hozzá bújhattok és elmondhatjátok minden bánatotokat.

Talán nem tudom eléggé kihangsúlyozni, milyen fontos az, hogy kimutassuk szerelmünket a párunknak. Nem kell napjában tízszer elmondani vagy leírni. A tettek néha jobbak, mint a szavak. Csak érezze, hogy attól függetlenül, hogy sokszor nincs időnk egymásra, nem azt jelenti, hogy már nem érdekel, mi történik vele.
Ha tehetitek szervezettek programot hétvégékre, az ünnepekre és minden olyan napra, amikor nem kell a munkával foglalkoznotok. Menjetek kirándulni, moziba, piknikezni, sétálni, fűbe feküdni és felhőket nézni. Menjetek vacsizni, vagy fagyizni. Vagy egyszerűen csak kapcsoljátok ki a telefont és legyetek együtt!
Nehéz kézben tartani mindent, nehéz egyensúlyban és harmóniában élni. De mi értelme a sok szenvedésnek, ha végül kialszik a tűz…

 

Miért „keresik” a férfiak a veszekedést?

Miért „keresik” a férfiak a veszekedést?


Az előző cikkben a nők kerültek górcső alá, ideje hát a férfiak háza táján is vizsgálódni. Ugyanis mindkét nem tud cifrábbnál cifrább dolgokat produkálni. Azt már tudjuk, hogy mik azok az okok, amik a nőkből valódi házisárkányt varázsolnak. Most pedig nézzünk pár indokot, amik a férfiakat igazolják abban, hogy egy morgó medvévé változzanak.


Munkahelyi stressz:

Ahogy a nőknél, úgy a férfiaknál is előfordul, hogy a munkahelyen történt dolgokat hazahozzák. Akarva akaratlanul vezetik le párjukon az egész napos, hetes, hónapos stresszt. (Attól függ, milyen régóta zajlik káosz odabent.) Talán annyit hozzátehetünk, hogy a férfiak hamarabb kinyitják a szájukat és felszólalnak, míg a nők egy kicsivel tovább tűrik a kellemetlen helyzeteket.


Fáradtság:

Ismét párhuzamot kell húzni az előző és a mostani cikk között. A férfiak ugyanúgy elfáradnak, kifáradnak, elegük lesz, mint nekünk, nőknek. Végezzenek fizikai vagy szellemi munkát. A munka az munka. És ha nincs meg a lehetőség a megfelelő pihenésre, az egy idő után egy zsörtölődő kis törpévé változtatja kedvesünket. Neki sem lesz jó semmi és még a kákán is csomót keres majd. Így hát mindenki próbáljon eleget aludni a lehetőségeihez képest, mert nem túl vicces egy házisárkány és egy zsörtölődő törpe kombinációja. Fennáll az armageddon veszélye!


Édesanya:

Ez egy nagyon kényes téma. És néha sajnálom is a fiúkat. Szerintem mindenki találkozott már olyan férfival, akinek még felnőtt korában is az édesanyja szava számított szentnek és sérthetetlennek. Valljuk be ez egy kellemetlen helyzet. Leginkább a nőnek. A „De anya azt mondta,…” kezdetű mondatokat be kellene tiltani! :D Komolyra fordítva a szót, ez a fajta viselkedés, minden irányból hatalmas vitákat generálhat. Veszekedni fog a nő, aki nem hajlandó elviselni, eltűrni, hogy az anyósa irányítsa az ő életüket. De veszekedni fog a férfi, aki pedig szentül hiszi, hogy édesanyja szavai kőbe vannak vésve.


Haverok:

Vannak olyan férfiak, akik a „Bros before Hoes” (vagyis kb: Tesók a Ribik előtt) elvet követik. Kicsit durván hangzik, de ez az igazság. A haverok, srácok, spanok, tesók mindenek előtt. Mindegy mit mond a párunk, mindegy, miben egyeztünk meg, ha hívnak, akkor menni kell. És a legszebb az egészben, hogy neki fog feljebb állni, és ő fog veszekedést indítani, mert nem érti, miért nem egyértelmű, hogy teljesítenie kell a „kötelességét”. Furcsa egy szitu ez is, azt meg kell hagyni.




Féltékenység:

A zöld szemű szörnyeteg ugyanúgy elragadja a pasikat, mint a nőket. Saját tapasztalat, amikor már szinte a mellékhelységbe nem mehetsz el anélkül, hogy ne csörögne a telefon: „Merre vagy?” Az ember tűr, tűr és tűr. Jó sokáig, illetve attól függ, mennyire szerelmes az illetőbe. De egyszer megelégeli és tovább áll. Valljuk be, tényleg nem egészséges nap, mint nap bizonygatni az igazunkat és kifejezetten rosszul esik, hogy a bizalom ilyen mértékben hiányozhat a párunkból.


Ha összevetjük a pontokat, bizony fellelhetünk azonosságokat. Hogy miért? Mert mind emberek vagyunk. Vannak hatalmas különbségek nők és férfiak között, de a vitaforrások és a veszekedések generálásában közel ugyanazok az indokok irányítanak bennünket.

Korábban a Nőkről írtunk: Miért keresik a nők a veszekedést ?

 

Miért „keresik” a nők a veszekedést?

Miért „keresik” a nők a veszekedést?

Nos, adott egy kényes téma, amit saját szemszögemből próbálok boncolgatni. Nőként én is többször megkaptam, hogy hisztis vagyok, hogy csak keresem a veszekedést.

Ennek rengeteg dolog állhat a hátterében. Két részre osztanám az egész jelenséget. Vannak az elkényeztetett királylányok, akik megszokták, hogy mindig mindent megkapnak, és akik nehezen viselik, ha valami nem úgy történik, ahogy azt ŐK szeretnék. Ilyenkor jön a szó szoros értelmében vett, nagybetűs HISZTI. Ami természetesen veszekedést gerjeszt. Ez tiszta sor, nem is kell tovább foglalkoznunk vele.

Ezután jön viszont az a „tábor”, akiknek eszük ágában sincs veszekedést gerjeszteni, valahogy mégis mindig egy vita közepén találják magukat. Nézzünk meg pár okot, ami ezt kiválthatja:


Túlhajszoltság:


Emlékszem, mikor pár évvel ezelőtt olyan munkahelyen dolgoztam, ahol hajnal egykor indultam el, és este 6-7 fele értem haza. Kijelenthetem, hogy hisztis voltam és kifejezetten elviselhetetlen. Az ok pedig egyszerű. Kimerültem. Hónapokon keresztül napi 2-3 órát aludtam, ami kihatott az idegrendszeremre is. Ennek okán minden apró hülyeséget felfújtam, és vitát gerjesztettem. Nem tudatosan tettem, amit tettem. Egyszerűen képtelen voltam józan ésszel gondolkozni. Azt hiszem, nem tévedek, hogy most sokan bólogatnak, hogy nálunk is fenn áll vagy állt már ilyen probléma…


Bizonytalanság:

Szintén egy olyan dolog, ami akarva akaratlanul, de tuti biztos, hogy vitához vezet. Amikor nem tudod, hogy jót teszel vagy épp rosszat. Amikor nem tudod, hogy a párod épp mit szeretne. Szeretnél a kedvében járni, de valahogy sosem jön össze. Egy idő után pedig a felgyülemlett érzés, hisztis hárpiává tesz, aki mindenbe beleköt. Pedig csak jót akartál… Kellemetlen helyzet tud ez lenni!

Stressz:

Mostanában ki az, aki nem stresszel? Szerintem nincs olyan, vagy csak igazán kevesen lehetnek, akik nem stresszelnek valamin. Mi legyen a vacsora? Ki vigye a gyereket iskolába? Ki viszi el a kutyát sétálni? Megint káosz van a melóhelyen? Túlóra? Vendégek? Csekkek?
Ismerős, igaz? Sajnos számomra is. Főként a munkahely okozta stressz az, amit nehezen engedek el. Könnyen mondják, hogy vedd be azt a bizonyos tablettát és amint kilépsz az ajtón engedd el az egészet. Szépen hangzik. Valóban! De nehéz…Néha túl nehéz. Amikor folyamatosan kattog az agyad, mit hogy kellene tenned, hogy ne legyen minden napod egy konkrét pokol. És az amúgy is pattanásig feszült idegeknek elég egy nem jól irányzott mondat, vagy szó és kész a baj. Jön a vita, az ordibálás és a még több stressz. Nehéz kiszakadni ebből a körből. Néha konkrétan lehetetlennek tűnik. De nem adjuk fel!


Rossz nap:

Ez egy „viccesen” hangzó pont. Ennek ellenére igaz. Van, mikor egyszerűen rossz napunk van. Bal lábbal keltünk fel, nem jön össze semmi. Reggel óta minden elromlik, ami csak elromolhat. Belenyomod a szempillaspirált a szemedbe, amikor reggel készülődsz. Majd megégeted magad a hajvasalóval. A lépcsőn lefele menet kibicsaklik a lábad, és épphogy nem zakózol le az emeletről. Az utcán bunkó emberek százába botlasz, akik fellöknek, neked mennek, beszólogatnak. És még csak reggel 7:30 van. Innen tudja az ember, hogy ez bizony egy olyan nap. Egy nap, amitől semmi jót nem várhatsz és reménykedsz, hogy minél hamarabb el fog telni. Beérsz a melóhelyre, ahol lecsesznek valami miatt. És ez így megy tovább, csak göngyölődik a történet egész addig, míg haza nem érsz. Belépsz az ajtón, ahol azt várod, hogy végre megnyugvást lelsz. Hisz vár a párod. Szerencsétlen szól egy szót, amit te félre értesz és bumm! És csak mondod és mondod és mondod. Pont vessző nélkül osztod, mint egy elme roggyant. Szerencsétlen meg csak pillázik, hogy mi a fene bajod lehet. Természetesen nem fogod azt mondani, hogy rossz napod van. Mert valljuk be, ez igen keskeny érv lenne. Pedig tényleg csak ennyi áll a háttérben. Egy nap, amit nem neked találtak ki. Ilyenkor legszívesebben elfutnék a világ végére, bekuckóznék az erdő közepén álló kis kunyhóba, ahol a madár se jár. Csak hogy megvárjam, míg elmúlik a pech sorozat. Nehéz kezelni az érzelmeket, nehéz kordában tartani az indulatokat. Olyan dolgokról beszélünk, amik ösztönszerűen törnek felszínre és ember legyen a talpán, aki ezt mosolyogva végigviszi!


Azok a bizonyos napok:

Senkinek nem kell bemutatnom. Gondolom, mindenki találkozott már a jelenséggel. Kegyetlen, hogy pár napra, milyen szinten fel tudja borítani az embert. Egyik pillanatban sírok, másikban nevetek, utána pedig végtelennek tűnő haragot érzek a nagy semmi miatt. Kislányként mindig kinevettem a nagyobb lányokat, akik emiatt panaszkodtak. Nem akartam elhinni, hogy ennek bármi köze lehetne az ember hangulatához. Aztán megtörtént. És nem ismertem magamra. Alapjáraton az ember nem bőg, ha egy kutyás videót néz. Vagy nem pityereg azért, mert elfogyott a tej pl. Már-már szánalmasan hangzik a dolog. Olyan szintű érzelemkitöréseket kell meglovagolni, hogy az embertelen. Amikor 10 perc leforgása alatt vörösre sírtad a szemed, annyit nevettél, hogy fáj a hasad és annyit üvöltöztél, hogy elment a hangod. Na, az a nem mindegy. Ilyen esetekben kifejezetten sajnálom a páromat. Szerencsétlen menekül előlem, nehogy rosszul vegye a levegőt, amibe én természetesen belekötök! Erre nincs mentség, ilyenkor idióták vagyunk!

Lesznek, akik egyet értenek ezekkel a pontokkal és lesznek, akik azt mondják, hogy kifogásokat keresünk arra, miért viselkedünk bután. Mindenkinek lehet saját véleménye, a tényen viszont nem változtat, hogy bizony sok-sok olyan dolog előfordulhat az ember életében, ami hatással lehet a viselkedésére.
Következő alkalommal megnézzük, hogy a fiúk miért morognak annyit. Mert bizony ők is képesek hasonló dolgok produkálására, csak természetesen más okok váltják ki belőlük.

Végszóként pedig csak annyit, mindegy mennyire haragszol a másikra, mindegy mennyire vesztetek össze, SOHA ne engedd, hogy haraggal váljatok el. Csak a saját véleményem, de én például sosem alszom úgy el, vagy sosem engedem el úgy dolgozni a páromat, hogy nem békültünk ki. Nem tudhatod, mit hoz a nap!

 

Alkategóriák

Rólunk mondták...

Rólunk

Viseld.hu - rólunk

Ismerje meg a cégünket aki nem csak személyes ajándék ötletekkel áll rendelkezésére...

Bővebben