Pénznem:

Hívjon bennünket
+36 70 270 23 67

All

Az együtt töltött idő fontossága – Szakíts időt a párodra!

 

Az együtt töltött idő fontossága – Szakíts időt a párodra!

Attól, hogy együtt élsz a pároddal, nem jelenti azt, hogy nem kell időt fordítanod rá. Ebben a cikkben az együtt töltött idő fontosságára próbálom felhívni a figyelmet. Ebben a rohanó világban kétszer olyan nagy hangsúlyt kell erre fektetnünk.

Talán a szüleinknek, de még inkább nagyszüleinknek egyszerűbb dolga volt ebből a szempontból. Amikor nem kellett folyton a határidőktől és mindenféle szabályzó dolgoktól tartaniuk. Nekünk viszont ebben az időszakban kell élnünk. Ezt dobta a gép és ezzel kell megküzdenünk. Természetesen van előnye a mostani kornak, sok mindenben könnyebb dolgunk van, mint mondjuk azoknak, akik 50 évvel ezelőtt voltak az akkori fiatalok. A technika rohamos fejlődése előidézi azt a feszített tempót, amivel nap, mint nap meg kell küzdenünk. Nincs időnk semmire. Folyton rohanunk, dolgozunk éjjel nappal. Közben elfelejtjük, hogy nem azért élünk, hogy dolgozhassunk, hanem azért dolgozunk, hogy élhessünk. És bizony elfelejtünk időt szakítani a legfontosabb dolgokra, a családunkra.


Csak gondolj bele, hogy egy húzós hét közben mennyi időt töltesz a pároddal. Nem sokat igaz? Vannak olyan helyzetek, amikor kevésnek tűnik az a 24 óra, aminek a felét a munkában töltöd, a másik felében a napi rutinodat próbálod elvégezni, és ha a végén marad pár órád, semmi másra nem vágysz, csak arra, hogy alhass végre. Azonban annak, ha két végéről égetjük a gyertyát, egy idő után meglesz a böjtje. Kimerülünk, megsavanyodunk és elvesztjük a motivációt. Arról nem is beszélve, hogy elhidegülünk attól az embertől, akiért csináljuk az egészet. Mert valljuk be nem csak azért kelünk fel reggel és indulunk munkába, hogy kizárólag nekünk legyen jó. Azért hajtunk, hogy egy jobb és szebb jövőt teremtsünk a családnak, amit formálunk. 


Mi is bele esünk ebbe a hibába, sokszor hetek telnek el anélkül, hogy érdemi időt töltenénk együtt. De mindig észbe kapunk, mikor átlépünk egy határt. Valahogy érzi az ember, hogy ideje visszavenni egy sebességgel. Ideje leülni beszélgetni, ideje nevetni, kacagni, míg a hasad meg nem fájdul. ideje kikapcsolni, kizárni a külvilágot és csak azzal foglalkozni, ami épp történik. Ideje elmenni sétálni és csak élvezni a pillanatot. Ezek a helyzetek feltöltik mind a két felet. Erőt ad folytatni és visszaállni abba a bizonyos mókuskerékbe.

Ettől függetlenül figyelnünk kell a másikra. Résen kell lenni, mert ha túl sokáig hanyagoljuk a párunkat a végén lehet, hogy már késő lesz. És minek hajtunk nap, mint nap, ha elveszítjük a legjobb dolgot az életünkben? Tudom, sokszor egyszerűbb azt mondani, hogy ma ne menjünk sehova, ne csináljunk semmit, mert fáradt vagyok. Ilyenkor azonban hozzunk „áldozatot”, vegyünk erőt magunkon és menjünk. Akkor is, ha épp a hátad közepére nem kívánod az egészet. Ragadjatok meg minden pillanatot, amit a párotokkal tölthettek. Hisz ők azok, akikhez egy nehéz nap után hazamehettek. Akikhez hozzá bújhattok és elmondhatjátok minden bánatotokat.

Talán nem tudom eléggé kihangsúlyozni, milyen fontos az, hogy kimutassuk szerelmünket a párunknak. Nem kell napjában tízszer elmondani vagy leírni. A tettek néha jobbak, mint a szavak. Csak érezze, hogy attól függetlenül, hogy sokszor nincs időnk egymásra, nem azt jelenti, hogy már nem érdekel, mi történik vele.
Ha tehetitek szervezettek programot hétvégékre, az ünnepekre és minden olyan napra, amikor nem kell a munkával foglalkoznotok. Menjetek kirándulni, moziba, piknikezni, sétálni, fűbe feküdni és felhőket nézni. Menjetek vacsizni, vagy fagyizni. Vagy egyszerűen csak kapcsoljátok ki a telefont és legyetek együtt!
Nehéz kézben tartani mindent, nehéz egyensúlyban és harmóniában élni. De mi értelme a sok szenvedésnek, ha végül kialszik a tűz…

 

Miért „keresik” a férfiak a veszekedést?

Miért „keresik” a férfiak a veszekedést?


Az előző cikkben a nők kerültek górcső alá, ideje hát a férfiak háza táján is vizsgálódni. Ugyanis mindkét nem tud cifrábbnál cifrább dolgokat produkálni. Azt már tudjuk, hogy mik azok az okok, amik a nőkből valódi házisárkányt varázsolnak. Most pedig nézzünk pár indokot, amik a férfiakat igazolják abban, hogy egy morgó medvévé változzanak.


Munkahelyi stressz:

Ahogy a nőknél, úgy a férfiaknál is előfordul, hogy a munkahelyen történt dolgokat hazahozzák. Akarva akaratlanul vezetik le párjukon az egész napos, hetes, hónapos stresszt. (Attól függ, milyen régóta zajlik káosz odabent.) Talán annyit hozzátehetünk, hogy a férfiak hamarabb kinyitják a szájukat és felszólalnak, míg a nők egy kicsivel tovább tűrik a kellemetlen helyzeteket.


Fáradtság:

Ismét párhuzamot kell húzni az előző és a mostani cikk között. A férfiak ugyanúgy elfáradnak, kifáradnak, elegük lesz, mint nekünk, nőknek. Végezzenek fizikai vagy szellemi munkát. A munka az munka. És ha nincs meg a lehetőség a megfelelő pihenésre, az egy idő után egy zsörtölődő kis törpévé változtatja kedvesünket. Neki sem lesz jó semmi és még a kákán is csomót keres majd. Így hát mindenki próbáljon eleget aludni a lehetőségeihez képest, mert nem túl vicces egy házisárkány és egy zsörtölődő törpe kombinációja. Fennáll az armageddon veszélye!


Édesanya:

Ez egy nagyon kényes téma. És néha sajnálom is a fiúkat. Szerintem mindenki találkozott már olyan férfival, akinek még felnőtt korában is az édesanyja szava számított szentnek és sérthetetlennek. Valljuk be ez egy kellemetlen helyzet. Leginkább a nőnek. A „De anya azt mondta,…” kezdetű mondatokat be kellene tiltani! :D Komolyra fordítva a szót, ez a fajta viselkedés, minden irányból hatalmas vitákat generálhat. Veszekedni fog a nő, aki nem hajlandó elviselni, eltűrni, hogy az anyósa irányítsa az ő életüket. De veszekedni fog a férfi, aki pedig szentül hiszi, hogy édesanyja szavai kőbe vannak vésve.


Haverok:

Vannak olyan férfiak, akik a „Bros before Hoes” (vagyis kb: Tesók a Ribik előtt) elvet követik. Kicsit durván hangzik, de ez az igazság. A haverok, srácok, spanok, tesók mindenek előtt. Mindegy mit mond a párunk, mindegy, miben egyeztünk meg, ha hívnak, akkor menni kell. És a legszebb az egészben, hogy neki fog feljebb állni, és ő fog veszekedést indítani, mert nem érti, miért nem egyértelmű, hogy teljesítenie kell a „kötelességét”. Furcsa egy szitu ez is, azt meg kell hagyni.




Féltékenység:

A zöld szemű szörnyeteg ugyanúgy elragadja a pasikat, mint a nőket. Saját tapasztalat, amikor már szinte a mellékhelységbe nem mehetsz el anélkül, hogy ne csörögne a telefon: „Merre vagy?” Az ember tűr, tűr és tűr. Jó sokáig, illetve attól függ, mennyire szerelmes az illetőbe. De egyszer megelégeli és tovább áll. Valljuk be, tényleg nem egészséges nap, mint nap bizonygatni az igazunkat és kifejezetten rosszul esik, hogy a bizalom ilyen mértékben hiányozhat a párunkból.


Ha összevetjük a pontokat, bizony fellelhetünk azonosságokat. Hogy miért? Mert mind emberek vagyunk. Vannak hatalmas különbségek nők és férfiak között, de a vitaforrások és a veszekedések generálásában közel ugyanazok az indokok irányítanak bennünket.

Korábban a Nőkről írtunk: Miért keresik a nők a veszekedést ?

 

Miért „keresik” a nők a veszekedést?

Miért „keresik” a nők a veszekedést?

Nos, adott egy kényes téma, amit saját szemszögemből próbálok boncolgatni. Nőként én is többször megkaptam, hogy hisztis vagyok, hogy csak keresem a veszekedést.

Ennek rengeteg dolog állhat a hátterében. Két részre osztanám az egész jelenséget. Vannak az elkényeztetett királylányok, akik megszokták, hogy mindig mindent megkapnak, és akik nehezen viselik, ha valami nem úgy történik, ahogy azt ŐK szeretnék. Ilyenkor jön a szó szoros értelmében vett, nagybetűs HISZTI. Ami természetesen veszekedést gerjeszt. Ez tiszta sor, nem is kell tovább foglalkoznunk vele.

Ezután jön viszont az a „tábor”, akiknek eszük ágában sincs veszekedést gerjeszteni, valahogy mégis mindig egy vita közepén találják magukat. Nézzünk meg pár okot, ami ezt kiválthatja:


Túlhajszoltság:


Emlékszem, mikor pár évvel ezelőtt olyan munkahelyen dolgoztam, ahol hajnal egykor indultam el, és este 6-7 fele értem haza. Kijelenthetem, hogy hisztis voltam és kifejezetten elviselhetetlen. Az ok pedig egyszerű. Kimerültem. Hónapokon keresztül napi 2-3 órát aludtam, ami kihatott az idegrendszeremre is. Ennek okán minden apró hülyeséget felfújtam, és vitát gerjesztettem. Nem tudatosan tettem, amit tettem. Egyszerűen képtelen voltam józan ésszel gondolkozni. Azt hiszem, nem tévedek, hogy most sokan bólogatnak, hogy nálunk is fenn áll vagy állt már ilyen probléma…


Bizonytalanság:

Szintén egy olyan dolog, ami akarva akaratlanul, de tuti biztos, hogy vitához vezet. Amikor nem tudod, hogy jót teszel vagy épp rosszat. Amikor nem tudod, hogy a párod épp mit szeretne. Szeretnél a kedvében járni, de valahogy sosem jön össze. Egy idő után pedig a felgyülemlett érzés, hisztis hárpiává tesz, aki mindenbe beleköt. Pedig csak jót akartál… Kellemetlen helyzet tud ez lenni!

Stressz:

Mostanában ki az, aki nem stresszel? Szerintem nincs olyan, vagy csak igazán kevesen lehetnek, akik nem stresszelnek valamin. Mi legyen a vacsora? Ki vigye a gyereket iskolába? Ki viszi el a kutyát sétálni? Megint káosz van a melóhelyen? Túlóra? Vendégek? Csekkek?
Ismerős, igaz? Sajnos számomra is. Főként a munkahely okozta stressz az, amit nehezen engedek el. Könnyen mondják, hogy vedd be azt a bizonyos tablettát és amint kilépsz az ajtón engedd el az egészet. Szépen hangzik. Valóban! De nehéz…Néha túl nehéz. Amikor folyamatosan kattog az agyad, mit hogy kellene tenned, hogy ne legyen minden napod egy konkrét pokol. És az amúgy is pattanásig feszült idegeknek elég egy nem jól irányzott mondat, vagy szó és kész a baj. Jön a vita, az ordibálás és a még több stressz. Nehéz kiszakadni ebből a körből. Néha konkrétan lehetetlennek tűnik. De nem adjuk fel!


Rossz nap:

Ez egy „viccesen” hangzó pont. Ennek ellenére igaz. Van, mikor egyszerűen rossz napunk van. Bal lábbal keltünk fel, nem jön össze semmi. Reggel óta minden elromlik, ami csak elromolhat. Belenyomod a szempillaspirált a szemedbe, amikor reggel készülődsz. Majd megégeted magad a hajvasalóval. A lépcsőn lefele menet kibicsaklik a lábad, és épphogy nem zakózol le az emeletről. Az utcán bunkó emberek százába botlasz, akik fellöknek, neked mennek, beszólogatnak. És még csak reggel 7:30 van. Innen tudja az ember, hogy ez bizony egy olyan nap. Egy nap, amitől semmi jót nem várhatsz és reménykedsz, hogy minél hamarabb el fog telni. Beérsz a melóhelyre, ahol lecsesznek valami miatt. És ez így megy tovább, csak göngyölődik a történet egész addig, míg haza nem érsz. Belépsz az ajtón, ahol azt várod, hogy végre megnyugvást lelsz. Hisz vár a párod. Szerencsétlen szól egy szót, amit te félre értesz és bumm! És csak mondod és mondod és mondod. Pont vessző nélkül osztod, mint egy elme roggyant. Szerencsétlen meg csak pillázik, hogy mi a fene bajod lehet. Természetesen nem fogod azt mondani, hogy rossz napod van. Mert valljuk be, ez igen keskeny érv lenne. Pedig tényleg csak ennyi áll a háttérben. Egy nap, amit nem neked találtak ki. Ilyenkor legszívesebben elfutnék a világ végére, bekuckóznék az erdő közepén álló kis kunyhóba, ahol a madár se jár. Csak hogy megvárjam, míg elmúlik a pech sorozat. Nehéz kezelni az érzelmeket, nehéz kordában tartani az indulatokat. Olyan dolgokról beszélünk, amik ösztönszerűen törnek felszínre és ember legyen a talpán, aki ezt mosolyogva végigviszi!


Azok a bizonyos napok:

Senkinek nem kell bemutatnom. Gondolom, mindenki találkozott már a jelenséggel. Kegyetlen, hogy pár napra, milyen szinten fel tudja borítani az embert. Egyik pillanatban sírok, másikban nevetek, utána pedig végtelennek tűnő haragot érzek a nagy semmi miatt. Kislányként mindig kinevettem a nagyobb lányokat, akik emiatt panaszkodtak. Nem akartam elhinni, hogy ennek bármi köze lehetne az ember hangulatához. Aztán megtörtént. És nem ismertem magamra. Alapjáraton az ember nem bőg, ha egy kutyás videót néz. Vagy nem pityereg azért, mert elfogyott a tej pl. Már-már szánalmasan hangzik a dolog. Olyan szintű érzelemkitöréseket kell meglovagolni, hogy az embertelen. Amikor 10 perc leforgása alatt vörösre sírtad a szemed, annyit nevettél, hogy fáj a hasad és annyit üvöltöztél, hogy elment a hangod. Na, az a nem mindegy. Ilyen esetekben kifejezetten sajnálom a páromat. Szerencsétlen menekül előlem, nehogy rosszul vegye a levegőt, amibe én természetesen belekötök! Erre nincs mentség, ilyenkor idióták vagyunk!

Lesznek, akik egyet értenek ezekkel a pontokkal és lesznek, akik azt mondják, hogy kifogásokat keresünk arra, miért viselkedünk bután. Mindenkinek lehet saját véleménye, a tényen viszont nem változtat, hogy bizony sok-sok olyan dolog előfordulhat az ember életében, ami hatással lehet a viselkedésére.
Következő alkalommal megnézzük, hogy a fiúk miért morognak annyit. Mert bizony ők is képesek hasonló dolgok produkálására, csak természetesen más okok váltják ki belőlük.

Végszóként pedig csak annyit, mindegy mennyire haragszol a másikra, mindegy mennyire vesztetek össze, SOHA ne engedd, hogy haraggal váljatok el. Csak a saját véleményem, de én például sosem alszom úgy el, vagy sosem engedem el úgy dolgozni a páromat, hogy nem békültünk ki. Nem tudhatod, mit hoz a nap!

 

10 dolog, ami tönkreteheti a párkapcsolatod

 

10 dolog, ami tönkreteheti a párkapcsolatod


Hoztam nektek egy listát, melyben próbáltam összeszedni azt a 10 pontot, ami biztosan kinyírja az ember párkapcsolatát. Teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi az illető, ha ezekre a dolgokra nem figyelünk, a kapcsolatunknak nagy valószínűséggel meszeltek.

Persze elengedhetetlen egy jól működő kapcsolathoz a kompromisszumkötés. Tehát nem arról van szó, hogy a párunknak robotként kellene működnie, és ha véletlenül hibázik, akkor már ki is tesszük a szűrét. Mindenkinek vannak rigolyái, idegesítő szokásai, béna hobbijai és a többi… Ezeket legtöbb esetben elfogadjuk, hiszen senki sem tökéletes.

Na, de nézzük azokat a dolgokat, amelyek megmérgezik a dolgot:


1. Butának néznek:

Kifejezetten kellemetlen eleinte, ha a párunk okosabbnak hiszi magát. Ami persze előfordulhat, hogy igaz, de ezt ebben a formában sosem éreztetheti a párjával. Idővel pedig megalázóvá válik a dolog. Főként, ha ez nem csak a négy fal között lezajló történet. Arról nem is beszélve, ha éppenséggel, nem is mi vagyunk azok, akik kisebb agyi kapacitással rendelkeznek. Lényeg a lényeg, soha ne tűrjük el, hogy hülyének nézzen a párunk. Viszont soha ne is viselkedjünk úgy, mintha mi lennénk okosabbak. Legyünk egyenlők, akkor mindenképp szent a béke!


2. Folyamatos kioktatás:

Ha én azt mondom piros, ő azt mondja kék. Ismerős? Hiába tudod, hogy neked van igazad, ő akkor is megmagyarázza, hogy miért nincs. Hihetetlenül idegesítő viselkedés, ami szépen lassan, de annál biztosabban megmérgezi a mindennapokat és egy idő után visszafordíthatatlanul megrontja az egymás közti viszont.


3. Féltékenység:

Mindenkiben van egy bizonyos fokú féltékenység, de tudni kell kordában tartani. Nem arról beszélek, ha kész tények állnak a dolog mellett, hanem arról, mikor mindenféle teóriát gyártva gyanúsítgatjuk párunkat. A nők és a férfiak is tudnak nagyon bután viselkedni ilyen esetben. Kellemetlen annak is, aki úgy érzi, párja nem hűséges. De még kellemetlenebb annak számára, akit alaptalanul gyanúsítgatnak. Ha ennek az ember nem veszi elejét időben, biztos lehet benne, hogy hoppon marad.


4. Eltilt a barátainktól:

Senki nem mondja, hogy az embernek fontosabbak a barátai, mint a szerelme. Viszont sajnálatos dolog, mikor valaki ezt ki akarja használni. Azért mert számomra nem szimpatikus mondjuk a párom baráti társasága, még nem jogosít fel arra, hogy megpróbáljam őt elszakítani tőlük. Mindenre van megoldás, nem kötelező mindenhova együtt menni. És ő is hoz értem elég áldozatot más dolgokban. Legyünk rugalmasak, nem kell mindent véresen komolyan venni!


5. Hűtlenség:


Ez egy kényes dolog. Van, akinek már egy csók is megcsalásnak számít. Van, aki másként értékeli ezt a dolgot. Van, aki egyetlen kicsapongás után véget vet a kapcsolatnak, van aki több esélyt is ad. Véleményem szerint mocskos dolog megcsalni a párunkat. Ha úgy érezzük, hogy már nem vagyunk boldogok az aktuális viszonyban, akkor vegyük a bátorságot és nyissuk ki a szánkat. Majd szépen álljunk arrébb!


6. Bántalmazás:

Talán ezt nem is kell nagyon feszegetni. Ha bármiféle módon bántalmazzuk párunkat, legyen az fizikális vagy verbális, ne csodálkozzunk azon, ha elhagy minket. Soha senki nincs joga bántalmaznia egy másik embert. Főként gusztustalan dolog, ha az a valaki éppenséggel a párja. Itt most nem csak a férfiakra gondolok. Persze van, hogy hős császárnak érzi magát egyik-másik, ha „jól ellátja az asszony baját”. De ugyan úgy  a nők is tudnak így viselkedni. Ha nőként nekiugrunk a párunknak és csapkodni kezdjük, ne csodálkozzunk, ha visszaüt. Egy szó mint száz, ha egy kapcsolat eljut erre a szintre, nagy valószínűséggel hamarosan véget is ér.


7. Érzelmi zsarolás:

Ez is egy olyan pont, amit mindkét fél használ előszeretettel. Ha valamit nem úgy csinál a másik, ahogy az nekünk tetszik, akkor szimplán zsarolni kezdjük érzelmileg…”Nem is szeretsz!” „Látom, milyen fontos vagyok számodra.” „Persze, majd ezt is egyedül oldom meg.” Ismerősek ezek a mondatok? Apró dolognak tűnik, de hosszútávon talán a legnagyobb méreg. Egy idő után úgy érezhetjük, hogy egy kötél van a nyakunk körül, ami egyre szorosabb és szorosabbá válik…


8. Személyes tér „megsértése”:


Mindenkinek kell egy kis nyugalom. Mégpedig olyan nyugalom, amikor egyedül van és kikapcsolhat. Nem kell azzal törődni, hogy mosni kell. Nem kell azon aggódni, hogy ezt vagy azt meg kell csinálni a ház körül. vagy épp munkába kell rohanni, el kell hozni a gyereket a suliból. Esetleg sétálni kell vinni a kutyát. Van az a pillanat, amikor ha csak egy órára is, de szükségünk van egy kis áramszünetre. Még a párunkat sem akarjuk magunk mellett. Egyedül akarunk lenni a gondolatainkkal. És az hogy ezt a rövid időt hogyan töltjük el, az teljesen mindegy. Olvashatunk, játszhatunk, horgolhatunk, vagy épp csak heverészhetünk a kanapén a plafont bámulva. Ám, ha párunk ezt a kis teret nem hagyja meg számunkra, az bizony feszültséghez vezethet. Az, hogy hagyjuk egymást úgymond levegőhöz jutni, nem azt jelenti, hogy nem szeretjük a másikat!


9.  Határozatlanság:

Amikor úgy érzed, hogy egy helyben topog a kapcsolatod. te szeretnél tovább lépni. Elérni a következő szintet, viszont a másikon azt látod, hogy egyáltalán nem biztos a dolgában. Legyen arról szó, hogy összeköltözzetek vagy épp arról, hogy gyermeket vállaljatok. Ha pedig párodat ezen felül mások is befolyásolják, nem biztos, hogy túlságosan nagy jövője van a közös életeteknek.


10. Anyuci pici „fia”/ „lánya”:

Amikor neked küzdened kell, hogy egyáltalán meghallgasson a párod. Nem ad a szavadra, szinte soha nem ért veled egyet. Eközben megjelenik anyuci, akinek minden szava mézben párolt mannának számít. Durva ezt így leírni, de egy idő után el kell engednünk a szülői házat, a szülői biztonságot. Ettől függetlenül természetesen kikérhetjük szüleink véleményét. De ne felejtsük el, hogy nem nekik kell párunkkal együtt élni, hanem nekünk!


Ha van bármiféle véleményed a pontokkal kapcsolatban. Hozzászólnál, egyet értenél, vagy épp kritikával illetnéd őket, ne habozz. Írj bátran! Épp az a lényeg, hogy mindenki megossza a saját tapasztalatát!

Alkategóriák

Rólunk mondták...